Magunkba nézés

Pihenj meg, tapasztalj, élj át, majd szűnj meg teljesen!

Mai rohanó világunkban teljesen megfeledkezünk a természet kincseiről. Pedig ezeket akár a mindennapjaink részévé is tehetnénk egy rövid sétában, vagy valamilyen szabadtéri sportban.

Futásaim és sétáim során látom, hogy kevesen csinálják tudatosan ezeket a tevékenységeket. Mit jelent a tudatosság? A legtöbben például futás során csak kötelességből lefutják a tiszteletköröket, gondolván, hogy túl vannak rajta és eleget tettek a testükért. Közben pedig csodálkoznak, hogy mégsem fogynak, vagy nem olyan gyorsan, ahogyan szeretnék. Miért van ez? Hiányzik a teljesség jelenléte, hiszen csak a testükre koncentrálnak. Pedig a test mellett ott van a lélek és a szellem is. Ezek harmóniája szükséges ahhoz, hogy a séta vagy futás valóban elérje célját.

Az is előfordulhat, hogy mindezt már tudjuk és különösebb cél nélkül, valóban kikapcsolódásként tekintünk ezekre a tevékenységekre. Miért történik meg mégis, hogy elmarad a várt hatás, a megnyugvó állapot? Jó pár éve figyelem az emberi elme működését, azt, hogy szüntelen pörgésében hogyan érhető el az befelé figyelő állapot, amikor csak létezünk.