Elme megpihenése III.

Saját időm, a menedékem

Engem még a kerékpározás juttatott abba az állapotba, hogy csupán csak legyek, megpihenve, megfigyelővé válva. Kerékpározással több mindent látok és messzebbre jutok, így eljuthatok oda, ahol az élővilágon kívül semmi más nem létezik csak én. Eleinte csak félórákat töltöttem el így, majd szépen lassan egy óra lett belőle. Kísérő nélkül és egyedül, ez az én saját időm, a menedékem.

Ma már nem múlik el napom anélkül, hogy fel ne keresném ezt a belső menedéket bárhol is legyek éppen. Hiszen tudom, hogy a szellemi frissességem ápolása ugyanúgy fontos, mint dolgozni vagy testileg egészségesnek lenni. Ha elhanyagolod a lelkedet, csak a testeddel foglalkozol, ne csodálkozz, ha évek múltán borul a bili!

A mindennapi taposó malom, a harag, a meg nem bocsátás másoknak vagy magunknak előbb-utóbb felőröl és megbetegszünk. Mindegy, hogy gyógyítatlan betegséged van vagy egy-egy kisebb panasszal, fájdalommal élsz, a lényeg az, hogy akarsz-e változtatni vagy dédelgeted tovább az édes fájdalmaidat, félelmeidet?

pexels-photo-112589