Feltöltődés

Imádom a négy évszak milyenségét és szeretem az
emberek mindenségét a maguk különbözőségében.

Vidéki származásomból fakadóan mindig is közel állt hozzám a természet. Gyerekkorom nagy részét falun  töltöttem. Itt élhettem át a természet, az állatok és emberek szeretetének általános igazságát. Megtapasztaltam, hogyan léteznek együtt, egymásra figyelve és egymást kiegészítve. Ezzel a felbecsülhetetlen ajándékkal nőhettem fel, amiért nagyon hálás vagyok. Azóta ezt az érzést a mindennapjaim részéve tettem. Szívesen adom át és mutatom meg másoknak is, akik elfelejtették vagy talán soha nem is volt részük ilyesmiben.

Láttál már olyan gyereket, aki utálta a hóesést? Sok felnőtt utálja a telet, csak a hideget, a sötétséget és latyakot látja benne. Pedig télen a természet megpihen, hogy utána újra virágba borulhasson. Nekünk is így kellene tennünk! Én például alig várom, hogy munka után sétálhassak vagy futhassak egyet a csípős hidegben. Nem telik el úgy nap, hogy ne legyek kint a természetben. Ahol tudatos légzéssel elérem a harmónia állapotát és megnyugszom. Futottál már valaha a friss hóban? Nem mindennapi élmény! Felemelő érzéssel tölt el, ahogy lépteid alatt hallod a hó ropogását. Közben felnézel a sötét égre és látod, hogyan hullik a hó az utcai lámpák fényében. Bár az arcod fázik, de a friss levegő mégis feltölt, felfrissíti a bőrödet, tüdődet, elmédet és főként lelkedet.

A természethez a legapróbb pillanatokban is kapcsolódhatsz! Reggel a madarak csicsergésére ébredve, munkába menet, amikor a fák lombkoronáját finoman elkapó szél hangja kísér. Esetleg egy társon, például egy kutyán keresztül, aki fejét a térdedre helyezve jelzi, hogy kelj fel és játssz, sétálj vele.