Együtt egymásért

Másik szemével is próbáljunk meg “nézni, látni és érezni” !

 

A munkám mellett folyamatosan figyelemmel kísértem az emberek viselkedését is, reakciójukat egymás felé, magukra és a külvilágra. Sokan voltak, akik éveikig tartó betegségekkel, berögzült gyerekkori mintákkal élték mindennapjaikat.

Felnőttként egyikük sem tudott higgadt maradni egy vitás helyzetben, vagy a másik fejével gondolkozni. Az emberek nagy része, mindegy hány éves, mit hozz otthonról, mennyi tapasztalata van,nem képes egy konfliktus, betegség vagy eltérő vélemény mögé tekinteni. Ennek oka, hogy görcsösen ragaszkodnak a beléjük nevelt minták szerinti élethez, megszokott, jól ismert cselekedetekhez.

Kívülállóként és egyben szakemberként  érdekes volt csak figyelni őket, és elgondolkodni, hogy miért vannak ezek a harcok? Mit akarnak ezzel elérni az emberek önmaguknál és embertársaiknál? Győzni a másik felett? Jobbnak érezni magunkat bárkinél is, bebizonyítva igazságunkat?

Mi van akkor, ha mindkettőnknek igaza van?

Mi van akkor, ha az adott problémát egyszerűen csak különbözőképpen látjuk és ez a különbözőség okozza a szenvedésünk?

Haragunk és csatánk a másikkal valójában saját magunkkal való harcunk.

Hiszen nem azért jön bárki vagy bármi az életünkbe, hogy idegesítsen. Ha mégis idegessé válunk tőle, akkor valamit nem jól látunk, vagy csak egy részletét és nem az egészet, talán nem is akarunk látni.