Elme megpihenése I.

Az Erzsébet- ligetben

Éveken át futottam úgy, hogy vizsgáltam a teljesítményemet a futás során. Valahogy sosem éreztem a teljes feltöltődést, felfrissülést. Kerestem a válaszokat, de azok mégsem jöttek könnyen. Folyton gondolkozunk, és címkézünk mindent, amit tapasztalunk. Az agy magától nem „kapcsol ki” még a kikapcsolódás során sem. Ezt az igazi fókuszálást csak mi magunk tehetjük élővé, rengeteg gyakorlással, akár külső segítséggel.

Amennyiben tényleg szeretnél eljutni a teljes elengedés, megnyugvás állapotába, hagyd otthon az mp3 lejátszót és a telefont! A „kötelező” futásnál, amikor kell valami, hogy ösztönözzön, kell a tempó, akkor jól jön a pörgő és ritmikus zene, de ha tényleg szeretnél kikapcsolni, akkor feledkezz meg róluk!  Jól érzetem magam kinn a friss levegőn, folyó mentén futva, de valami nem volt jó. Ekkor jöttem rá, hogy mi a gond. Mindig változatos zenéket vittem magammal, de egyszer csak jött az ötlet, hogy próbáljam ki zene nélkül. Először furcsa volt, teljes más, mint korábban, ettől szokatlan is. Ám a ligetben futva, a madarak csicsergése mellett hamar meditatív állapotba kerültem. Elértem egy olyan szintre, ahol jóleső volt minden, a futás is és az általa elért állapot is.

Amikor kizárólag magunkra, belülre figyelünk, valamint légzésünkre. A csoportos futásnak is meg vannak az előnyei, de olyankor a magunkra fókuszálás nem teljes.